Cross breeding: tényleg jó választás a „designer” kutya?

Az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a „designer” kutyák népszerűsége. Teljesen érthető, hiszen kinek ne tetszene egy ilyen cuki, vicces kinézetű kedves kutya, aki miatt még ráadásul nem is kell naponta legalább 2-szer porszívózni.

A cockapoo, cavapoo, a labradoodle vagy a goldendoodle ma már nem csak trend – sok esetben népszerűbbek, mint a szülő fajták.

A legtöbb gazdi fejében él egy kép:
- aranyos, okos, könnyen kezelhető
- kevésbé allergizál
- és ami talán a legfontosabb: egészségesebb

De mit mond erről a tudomány?

Mit jelent pontosan a cross breeding?

A „designer” kutyák tudatos keresztezések, általában két fajtatiszta kutya között.

A legnépszerűbb példák:

• Cockapoo = Cocker spániel × Uszkár
• Cavapoo = Cavalier King Charles spániel × Uszkár
• Labradoodle = Labrador retriever × Uszkár
• Goldendoodle = Golden retriever × Uszkár

...de láttam már Berneesedoodle kutyát is, ami Berni pásztor és az Óriás uszkár keresztezéséből származik. Az elképzelés egyszerű: „összeválogatjuk a legjobb tulajdonságokat” és lehozunk egy almot, mi baj lehet?

A valóság viszont ennél jóval bonyolultabb.

Miért ennyire népszerűek az uszkár keverékek?

Nem véletlen, hogy a legtöbb „designer” kutyában közös az uszkár:

• intelligens
• könnyen tanítható
• kevésbé hullik a szőre

De ezzel együtt nagyon érzékeny, könnyen túlstimulálódik, sok mentális lefoglalást igényel, és amikor ezt kombinálod egy másik aktív vagy érzékeny fajtával (pl. golden vagy labrador), az eredmény nem mindig egy nyugodt, “easy” kutya lesz.

A Goldendoodle nem egy ‘garantált családi kutya’ – hanem egy kiszámíthatatlan kombináció két nagyon intelligens és energikus fajta között.

Viselkedés - nem kiszámítható “mix”

Egy nagyszabású kutatás közel 10 000 kutya adatait vizsgálta, és meglepő eredmények születtek.

• Az összehasonlítások 44%-ában a keverékek közül többen problémás viselkedést mutattak
• Csak kb. 10%-ban voltak „jobbak”
• Az esetek majdnem felében pedig nem volt különbség

Konkrét példák:

• A cockapoo-k: több agressziót, több szorongást,
• A cavapoo-k: több mutatóban rosszabbul teljesítettek, mint mindkét szülő fajta
• A labradoodle: „vegyes képet” mutatott (egyik szülőhöz képest jobb, a másikhoz képest rosszabb)
• A goldendoodle: nagyon hasonló mintát mutat, gyakran energikusabb, érzékenyebb, „pörgősebb” lehet a vártnál, bizonyos esetekben hajlamosabb lehet túlingereltségre, szeparációs szorongásra

A képen látható Tóbiás egy goldendoodle, ő pécsi kutyi, szoktunk vele találkozni a Trüffel cukiban. Gazdija elmondása szerint nagyon kedves és emberbarát - ezt tapasztaltam is - viszont nagyon érzékeny és sajnos szorongásra is hajlamos, ha egyedül hagyják otthon. De ennek is megvan az előnye, mert így lehet vele találkozni egy süti vagy kávé mellett.. 🙂

Vagyis: nincs garancia arra, hogy a „jobb tulajdonságok” jönnek ki, amit azért fontos tudni, mert sokan pont egy „nyugodt családi kutyát” várnak tőle.

Miért történik ez?

Sokan azt gondolják, hogy a keverékek „átlagolják” a szülők tulajdonságait, a kutatás szerint viszont a viselkedés nem lineárisan öröklődik.

Ráadásul egy fontos extra tényező, hogy a "designer" kutyák gazdái gyakran:

• első kutyások
• más elvárásokkal rendelkeznek
• másképp nevelnek

...és ez önmagában is befolyásolhatja az eredményeket.

Egészség - a „hibrid erő” mítosza

A másik nagy érv a keverékek mellett, hogy sokak szerint „egészségesebbek”, viszont egy másik, szintén nagyszabású kutatás ezt árnyalja:

• 86,6%-ban nincs különbség a betegségek kockázatában
• a maradék esetekben kb. ugyanannyiszor voltak jobb és rosszabb eredmények

Konkrét példák:

• gyakoribb lehet a fülgyulladás és az allergiás bőrproblémák
• viszont ritkábbak lehetnek bizonyos ízületi problémák

Tehát nincs „automatikus egészségelőny”, ez is, mint oly sokminden más teljesen egyénfüggő.

A legfontosabb felismerés:

A kutatások egyik legfontosabb üzenete: „designer kutya” nem egy egységes kategória.

Minden egyes keverék:

• külön genetikai kombináció
• külön viselkedési profil
• külön egészségügyi kockázat

...ezért nem lehet általánosítani.

Akkor mitől lesz “jó” egy kutya?

A válasz sokkal prózaibb, mint hinnénk:

• felelős tenyésztés
• egészséges szülők
• megfelelő szocializáció
• tudatos gazda

És ami talán a legfontosabb, az a kutya és a gazda illeszkedése egymáshoz.

És mi a helyzet a „tenyésztőkkel”?

Na itt kezd igazán érdekes lenni a történet.

Mert bár a Fédération Cynologique Internationale (FCI) szerint ezek a kutyák nem számítanak fajtatisztának, a valóságban már egy komplett „iparág” épült a keresztezések köré.

És igen – van különbség.

Van a klasszikus verzió: amikor Pistabácsi és a szomszéd kutyája „véletlenül” szerelembe esik, aztán jönnek a kölykök.

És van a másik oldal, ahol bizonyos kennelek valóban komolyabban veszik a dolgot, odafigyelnek a szűrésekre, tudatos párosításra és előre terveznek. Ez kétségtelenül egy magasabb szint.

De attól még ne tegyünk úgy, mintha ez egyenlő lenne a klasszikus értelemben vett, több generáción át stabilan öröklődő fajta tenyésztésével, ők továbbra is keverék kutyák, méghozzá sokszor meglehetősen borsos áron.

És igen…őszintén? Ki ne szeretné ezeket a kis bumbi fejű, bolyhos cukiságokat? 😄

Leo egy amerikai kutya, a gazdik elmondása alapján nagyon jó fej, kedves és kiegyensúlyozott egyed. Ebben nyilván nagy szerepe van annak is, hogy gazdái tapasztalt kutyások, hiszen már kisgyermek koruktól kezdve kutyás családban cseperedtek.

Persze, én is elolvadok és azonnal szeretnék egy labradoodle vagy egy goldendoodle kölyköt, hiszen ki tudna ellenállni ezeknek a bájos arcoknak, csak aztán vélhetően másnap már az összes tenyésztő ismerősöm azt gondolná, hogy hátbaszúrtam őket és nem is lennének túl messze az igazságtól.

De pont ez a lényeg: nem az a kérdés, hogy aranyos-e (mert az), hanem hogy értjük-e, mit kapunk valójában.

Mert a „designer kutya” nem egy kész recept – hanem egy jól hangzó név sok esetben kiszámíthatatlan végeredménye, viszont az sem kizárható, hogy tervezéssel, szigorú szelekcióval 30-50-100 év múlva lesz egy stabil fajta ezekből a keresztezésekből, ehhez azonban rengeteg tapasztaláson és hibás egyeden keresztül vezet sajnos az út, úgyhogy érdemes ezt átgondolni.

Zárásként:

A „designer” kutya nem varázslat.

Nem jobb. Nem rosszabb. Csak kevésbé, vagy egyáltalán nem kiszámítható.

És talán pont ez az, amit a legtöbben nem vesznek figyelembe.

Mert amikor kutyát választasz, nem egy „trendhez” kell alkalmazkodnod – hanem egy élő, gondolkodó lényhez, akivel jó esetben hosszú éveken át fogsz együtt élni.

Forrás: The Guardian, RCV Royal Veterinary College

"A kutyatartáshoz hozzátartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek." - John Grogan