Bruno történetét már sokan ismeritek, szerettem volna Baloo-ról, a fekete labiról is mesélni Nektek. Sosem gondoltam, hogy lesz egy második kutyám is, de ahogy egyre inkább beleástam magam a fajta megismerésébe, egyre jobban vágytam arra, hogy ez a fajta lojalitás, szeretet és hűség többszörösen legyen jelen az életemben.....

Szóval Baloo megérkezett hosszas utazás után és az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez jó lesz. A kiválasztás előtt kérdeztem a tenyészőjét a személyiséget illetően, mert bár a küllem, a testi egészség mindennél fontosabb, a jó idegrendszer szintén a lista elején van....

…ma elég korán keltünk, Baloonak valami ugatnivalója akadt hajnali fél 6-kor, ami azért kicsit fájdalmas volt így vasárnap reggel... :-D Na, de sebaj, kávé bekészít, kutyák megetet, aztán irány a terasz, mert ma kicsit végre hűvösebb van. Kávézás közben jött a gondolat, hogy máris folytassam a sztorinkat, így legalább hamarabb eljutunk a végére.....

Hol is tartottam? Mire a sztori végére értem elment a lángja belőle picit, elfogadtam a helyzetet olyannak, amilyen és igyekszem előrefelé tekinteni és a megoldásokra koncentrálni. Elfogadtam, hogy nekünk ez a feladat jutott és azóta meg is birkóztunk vele. Na, de mi is az a feladat? Bicegés, hát igen, minden nagytestű kutya gazdájának rémálma, de néha bizony becsúszik az ilyen, ha akarjuk, ha nem.....