Nem minden labrador terápiás kutya – és ez így van rendjén

A Labrador retriever neve sokak fejében szinte automatikusan összeforr a terápiás és segítő kutya szereppel, pedig van egy fontos igazság, amiről ritkán beszélünk:

- mégpedig, hogy nem minden labrador alkalmas terápiás munkára, még akkor sem, ha „jó természetű”, barátságos vagy show vonalú.

És ez nem hiba. Ez biológia, idegrendszer és személyiség kérdése. És ez független attól, hogy mennyire jó gazdi valaki.

A terápiás munka nem a kedvességen múlik.

A terápiás kutyák munkája kívülről sokszor idillinek tűnik: simogatás, gyerekek, idősek, mosolyok, valójában azonban ez az egyik legnagyobb idegrendszeri terheléssel járó feladat, amit egy kutya végezhet.

Egy terápiás kutyának hosszú távon képesnek kell lennie:

👉idegen emberek kiszámíthatatlan mozgásait elviselni
👉szokatlan érintéseket tolerálni
👉zajos, érzelmileg terhelt környezetben is nyugodtnak maradni
👉úgy kapcsolódni, hogy közben elkerüljék a kiégést

Ez nem tanítható pusztán neveléssel, ez sokkal inkább adottság kérdése.

Egyéni alkalmasság – nem fajta-, vagy vonaljellemző

Sokszor hallani: „A labrador terápiás kutyának való", de ez így, ebben a formában nem igaz. Tőlem is szinte naponta kérdezik meg itt-ott, hogy "ők terápiás kutyák?". Nem, ők csak engem terápiáznak.. 😀

Vannak labradorok, akik nagyon is alkalmasak erre, és vannak, akik egyáltalán nem – függetlenül attól, hogy show-, vagy working vonalból származnak. És vannak más fajtákból való egyedek, akik annak ellenére, hogy nem labik kiválóak az ilyen típusú munkában.

Ez egyedi idegrendszeri és személyiségbeli kérdés, amit csak tapasztalt szakember tud felelősen felmérni, de még ha kölyökként alkalmasnak is tűnik egy-egy egyed, ez még változhat a cseperedés közben.

Bruno esete a terápiával - avagy amikor egy rossz módszer kárt is okozhat

Az én Brunóm kifejezetten alkalmas lett volna terápiás feladatokra.

Ösztönösen megvolt benne az a nyugodt figyelem, érzékenység és kapcsolódási készség, ami ehhez kell. Rendszeresen bejártam vele az ápoló otthonba látogatni, ahol Édesanyám súlyos demenciája miatt élete utolsó éveit élte.

Pont úgy viselkedett, ahogy egy ilyen kutyától elvárható, így el is kezdtünk ezen a vonalon tanulni. Sajnos azonban az elején nem megfelelő szakemberrel találkoztunk, és a rosszul felépített folyamat teljesen elrontotta őt ebben a szerepben. Ezután kb. 8 hónapomba telt kihozni ebből a helyzetből mire hajlandó volt újra lelkesedéssel dolgozni.

És ez az, amiről kevesen beszélnek: egy rossz kiválasztás vagy módszer nemcsak sikertelen lesz, hanem kárt is okozhat a kutyában.

De nyilván ez az én tanulási folyamatom része volt és persze benne van az is, hogy lehet nem is arra volt a mi utunk.

Aztán ott van a Baloo, aki nem terápiás, de zseniális abban, amire való

Baloo kicsit sem alkalmas terápiás munkára – túl hebrencs, túl impulzív, túl...gyagyás. Bár a Bruno mellett lenyugodott a kezdeti önmagához képest, amire a lábai miatt szükség is van, de igazából még 5 évesen is olyan, mint egy nagyra nőtt "kutyagyerek". Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy csupaszív kutya, csak egyszerűen más...

...viszont
👉apportos munkában kiváló
👉imád dolgozni
👉pontos, lelkes, fókuszált

És ez így van jól.

Nem minden kutyának kell „segítőnek” lennie ahhoz, hogy értékes, boldog és jól "használt" legyen.

A legfontosabb üzenet: A kutyák nem szerepek, hanem egyéniségek.

A felelős döntés nem az, hogy „milyen fajtájú”, hanem az, hogy mire alkalmas valójában, miben érzi jól magát és milyen terhelést bír hosszútávon. Nem lehet minden kutyára ráhúzni a "terápiás kabátot", - ahogy ez mostanában oly divatos - mert a kutya lelki túlterhelése náluk ugyanúgy okozhat fizikai betegségeket, ahogy nálunk embereknél.

Hiába hisszük, hogy ők úgymond "lerázzák" magukról a feszültséget, nem minden egyed képes ezt maradéktalanul megtenni és idővel megbetegszik.

Épp emiatt a terápiás kutya kiválasztása komoly szakértelmet igényel, és nem szabad ráerőltetni egyetlen fajtára, vagy típusra sem.

A legnagyobb tisztelet, amit egy kutyának adhatunk, az az, ha nem akarjuk olyanná tenni, amilyen amúgy nem lenne. 🐾

"Egy kutya tíz évvel meghosszabbíthatja az életünket. A szeretet, a gyengédség, a törődés és a baráti kapcsolat, amit egy kutya jelent, mérsékli a stressz negatív hatásait."

/David R. Hawkins/