Miért született a BruunoStory Blog?

Ez a blog nem azért jött létre, mert még egy „kutyás oldalra” szüksége lenne a világnak, hanem azért, mert az évek során túl sok olyan helyzettel találkoztam, ahol a jó szándék a tudás hiányával találkozott és ennek legtöbbször a kutyák itták meg a levét.

Előre bocsátom nem vagyok orvos, nem vagyok terapeuta, ezt fontos az elején tisztázni!

Nem adok diagnózist, nem osztok kész recepteket és nem állítom, hogy nálam van az igazság.

Amim viszont van: gyakorlatias hozzáállás, sok év tapasztalata, megfigyelés, kutyákkal való együttélésből származó tanulságok.

Van szemem látni, mikor mi működik – és mikor nem.
És van felelősségérzetem kimondani azt, amit sokszor kényelmetlen hallani.

Amikor Baloo-ról kiderült a könyökdiszpláziája és, hogy műtétekre lesz szüksége, nehéz volt megemészteni, hogy nem mehetünk az előzőleg tervezett irányba. Kellett pár hét, mire lecsitult bennem a harag, de utána úgy döntöttem átadom az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat és infókat mindenkinek, aki érintett vagy kíváncsi rá. Persze többen is kérdezték, hogy miért jó ez nekem, ettől miért lesz jobb?

De nem az a lényeg, hogy nekem jobb-e, hanem, hogy esetleg tudok segíteni ezzel másoknak.

Ez a blog a gondolkodásról szól.

Nem arról, hogy minden labrador ilyen vagy olyan.
Nem arról, hogy minden kutya erre vagy arra való.
És főleg nem arról, hogy a kutya az egyfajta „eszköz”, amit kedvünk szerint használunk.

A BruunoStory Blog célja:

• segíteni azoknak, akik most kezdenek kutyázni
• kapaszkodót adni azoknak, akik tele vannak kérdésekkel
• és kicsit megállítani azt a gondolkodást, ahol a kutya mindig alkalmazkodik – az ember pedig soha

A kutya nem tárgy, hanem egy nagyon is érző élőlény!

Ez különösen igaz a Labrador retrieverre.

Egy fantasztikus, sokoldalú fajta, amit éppen ezért hajlamosak vagyunk "túlfeladatolni", általánosítani, "mindenre is" használni, holott nekik is szükségük van "énidőre", szabad szaglászásra, futkározásra, vagy akár egy csendes lazulásra a kis kuckójukban.

A fajta védelme számomra nem azt jelenti, hogy idealizálom, hanem azt, hogy tiszteletben tartom a határait.

Nem minden labrador terápiás kutya.
Nem minden labrador való minden gazdához.
És ez nem hiba – ez a természet.

A tudás felelősség, minél többet tudunk, annál nagyobb a felelősségünk, és annál inkább rá kell jönnünk, hogy összességében nem tudunk semmit.

Az edukáció nem divatszó, hanem eszköz arra, hogy:

• kevesebb legyen a rossz döntés
• kevesebb kutya kerüljön olyan helyzetbe, ami nem neki való
• kevesebb csalódás szülessen mindkét oldalon

Ez a blog nem ítélkezik, de nem is hallgat el dolgokat.

Nem szól mindenkinek és ez rendben is van. Viszont akik hajlandóak tanulni, nyitottak az önreflexióra és nem csak kutyát szeretnének, hanem kapcsolatot - azoknak biztosan.

Ha akár egyetlen embernek segít jobban dönteni, jobban figyelni, vagy egyszerűen csak más szemmel nézni a kutyájára – akkor már megérte.

Ez a BruunoStory Blog.

Tapasztalatból, felelősséggel, a kutyákért. 🐾

- Miért különbek a kutyák az embernél?
- Szépek, de nem hiúak, erősek, de nem tiszteletlenek, bátrak, de nem kegyetlenek, vagyis rendelkeznek az erényeinkkel, a bűneinkkel viszont nem. Meglátásom szerint csupán egyetlen hibájuk van.
- Micsoda?
- Bíznak az emberekben.

/DogMan - A kutyák ura c. film/