A labrador retriever színei – a „silver” mítosz eredete

A labrador retriever a világ egyik legismertebb és legkedveltebb kutyafajtája. Nincs olyan kutyás ember, aki ne találkozott volna már az élettel teli feketékkel, a mosolygós sárgákkal vagy a mélybarna csokoládé színű labradorokkal. A fajta standard-je azonban egyértelmű: három szín létezik, és csak ezek fogadhatók el tiszta fajtatiszta labradorként:

• fekete (black)
• sárga (yellow)
• csokoládé (chocolate)

Az elmúlt évtizedekben azonban egyre többször találkozni olyan „színekkel”, amelyeket a marketing nyelv a következő neveken kínál:

• silver – hígított csokoládé
• charcoal – hígított fekete
• champagne – hígított sárga

Ám ezek a színek nem szerepelnek a fajta standard-jében, és a nagy kennel klubok sem ismerik el őket valódi labrador színként. De miért nem? Ehhez kicsit bele kell nézni a genetika világába.

Mitől is silver egy „silver labrador”? – Erre a kérdésre a színgenetikában kapunk választ

A kutyák színét számos gén együttese határozza meg. A hígított, ezüstös árnyalatok megjelenéséért a MLPH gén egyik mutációja felelős, amelyet „d” jelöléssel írunk.

A gén így működik:

• D = normál pigment
• d = hígító gén
• dd = teljesen hígított szín, ez adja a silver/charcoal/champagne megjelenést

Ahhoz, hogy egy kutya "hígított" legyen, mindkét szülőtől örökölnie kell a hibás (d) allélt, így alakul ki a dd genotípus. A gond csupán annyi, hogy a dd gén a fajta eredeti állományában nem fordult elő. Sem az FCI, sem az AKC, sem a KC által elismert régi vérvonalakban nem találtak ilyen mutációt, és itt kezdődik a vita.

A dilute színek eredete: hol bukkant fel a dd gén a labradorok vérvonalaiban?

A legelfogadottabb szakmai álláspont szerint a hígító gén nem természetes módon jelent meg a labradorokban. A tenyésztéstörténeti összefüggések alapján a dd gén akkor került be a fajta egyes vonalaiba, amikor bizonyos tenyésztők a

- Weimari vizslával keresztezték a labradort.

A Weimari vizsla jellegzetes ezüstös színét pont a dd gén okozza, tehát ebben a fajtában a hígító gén alap, minden egyed hordozza, így logikus, hogy egy keverés révén a gén átkerülhetett a labradorokba is.

A dilute színek tehát nagy valószínűséggel keveredés eredményei, nem a labrador eredeti génállományának részei, ezért nem tekinthetők fajtatiszta színeknek.

Fontos megjegyezni: genetikai tesztek képesek kimutatni a hígító gént, de azt már nem, hogy milyen fajtából származik, a történeti és genetikai kontextus azonban erősen a Weimari vizsla irányába mutat.

Miért nem fogadják el ezeket a színeket?

A fajtaklubok és szakmai szervezetek több okból is elutasítják a silver/charcoal/champagne labradorokat:

1. Nem szerepeltek a fajta eredeti génkészletében, a labrador több százéves fajtatiszta vonalai soha nem hordozták a hígító gént.

2. Félő, hogy keverésből származnak, a dilute színek megjelenése időben egybeesik dokumentált (vagy kevésbé dokumentált) fajtakeresztezések időszakával.

3. Egészségügyi problémák, egyes dilute egyedeknél előfordulhat color dilution alopecia (CDA), amely szőrhullást, bőrproblémákat okozhat – bár ez nem törvényszerű.

4. A fajta megőrzése a cél, a tenyésztők és fajtaklubok a valódi labrador jelleg védelmében ragaszkodnak a három eredeti színhez.

Ahhoz, hogy ezt az egészet jobban megértsük, picit mélyebbre kell ásnunk, így jöjjön egy rövid genetikai betekintés, hogy jobban átlássuk a labradorok színeinek működését:

A labrador retriever színeit három fő gén befolyásolja:

1. A B gén – felel a fekete vagy barna pigmentekért

• B = fekete pigment
• b = csokoládé pigment

A csokoládé labrador bb genotípusú, a fekete lehet BB vagy Bb.

2. Az E gén – szabályozza, hogy megjelenik-e a pigment a bunda színében

• E = engedi, hogy a szőrben megjelenjen a fekete/csoki pigment
• e = blokkolja a szőr pigmentjét, így lesz a kutya sárga

Tehát minden sárga labrador genotípusa: ee. Ezért nincs csoki-sárga vagy fekete-sárga szőrű labrador: az ee letilt mindent. És itt rögtön az is kiderül, hogy a csoki labrador nem a fekete és a sárga labi keveredése, ahogy sokan laikusok gondolják, a csoki bizony egy külön génállomány eredménye. A pigment azonban nem csak a szőrben jelenik meg: az orr, szemhéj, ajak, talppárna pigmentjét más szabályok is befolyásolják.

3. A hígító (MLPH – „D/d”) gén

• D = normál pigment
• d = hígító gén
• dd = hígított szín (silver/charcoal/champagne)

Mivel ez a gén nem része az eredeti labrador génkészletnek, ezért a hígított színeket nem fogadják el a fajtaklubok.

Miért nem ajánlott a csoki (bb) és a sárga (ee) egyedek párosítása?

Genetikailag a következő történik: A csokoládé kutya bbE- vagy bbee genotípusú, a sárga kutya --ee.

Ha csokit és sárgát párosítunk, az utódok jelentős része b-e-e-, vagyis sárga szőrű kutya lesz barna pigmenttel (orr, bőr/nyálkahártya barna lesz, nem fekete), valamint az ilyen kombinációval gyakran megjelenik a halvány orrtükör („Dudley nose”), a fakó pigment, a világos, zöldes vagy aranyszem, ami pigment-hiányos szemszín.

Ezek nem felelnek meg a fajta standard-jének, és bizonyos esetekben nagyobb eséllyel társulhatnak érzékenyebb bőrrel, allergiával vagy fényérzékenységgel — nem törvényszerűen, de statisztikailag gyakrabban fordulnak elő ott, ahol a pigmentáció részben hiányzik.

Nem arról van szó tehát, hogy „tilos” lenne a párosítás, hanem arról, hogy standard-, pigment- és egészségmegőrzési szempontból nem ajánlott.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek az egyedek nem szépek, vagy nem lehet szeretni őket, csak a legtöbb neves tenyésztő és fajtaklub a fajta állományának védelmében javasolja a színgenetikára való fokozott odafigyelést.

Ajánlott színpárosítások labradoroknál:

- fekete × fekete: stabil pigment, széles genetikai variáció, ideális munkavonalakban és show-vonalakban is

- fekete × sárga: kiváló pigment, a sárga utódok többsége sötét pigmenttel születik (fekete orr, szemhéj)

- fekete × csokoládé: jó pigment, a csokoládé vonal erősíthető, variálható

A színpárosítás célja a pigment erősségének megőrzése és a genetikai következetesség betartása.

Nem ajánlott párosítás:

- sárga × csokoládé (ee × bb): nagy eséllyel pigmenthiányos sárga utódok születnek, megjelenik a fakó orrtükör, halvány szemhéj, világosabb szemszín, gyakoribbak a bőr- és fényérzékenységi problémák, a fajta standard-jétől eltérő megjelenés alakulhat ki. Ezért a tenyésztői gyakorlatban ezt a párost messzire kerülik azok, akik szeretnék fenntartani a fajta összképét, egészségét és a pigmentminőséget.

Bruno csak sárga géneket hordoz, az ő felmenőiben csak sárga egyedek vannak. Baloo anyukája fekete, az apja révén viszont "nyomokban csokit is tartalmaz" ;-), így neki akár csoki kölykei is lehetnének. Fernando igazi csoki, feketével való párosítása erős pigmenteket és sötétebb, "étcsoki" színű, vagy fekete egyedeket hozhat.

Összefoglalva – egyszerűen:

A labrador három színe valójában két gén, a B és E gének kölcsönhatása. A „silver/charcoal/champagne” színek a hígító dd génből erednek, ami nem része a fajta eredeti génkészletének. A csoki és a sárga párosítása pigmentproblémákhoz vezet, ezért tenyésztői szempontból nem ajánlott. A stabil, egészséges pigmentet legjobban a fekete vonalak biztosítják.

A labrador retriever hivatalos színei tehát az eredeti fekete, sárga és csokoládé változatok. A „silver”, „charcoal” és „champagne” árnyalatok genetikai értelemben hígított színek, melyek a dd gén jelenlétéből adódnak. Mivel ez a gén a labrador történeti vérvonalaiban nem volt jelen, megjelenésüket a legtöbb szakértő weimari vizslával való egykori keresztezésnek tulajdonítja, és amire sokan nem gondolnak, az az, hogy ezek a változtatások sok esetben a személyiséget is befolyásolhatják.

Ezért nem ismerik el őket a nagy kennel klubok – és ezért nem részei a fajta hivatalos színváltozatainak sem.

Hála a magyarországi tenyésztők állhatatos munkájának, kis hazánkban ezek a "különleges" színek nem elterjedtek, de nem hivatalos tenyészetekből *** a sárga-csoki párosításokból kikerülő pigmenthiányos egyedekből rengeteg van sajnos.

*** Kik/mik a nem hivatalos tenyészetek? Hát ők a "szaporítók", erről egy külön bejegyzést készülök írni!

A labrador nem divatkellék, hanem egy életre választott társ. Ne a különlegesnek gondolt szín miatt dönts, csak mert az jobban megy a kanapé színéhez!

A valódi érték a megbízható tenyésztés, az egészségügyi szűrések és a tiszta genetikai háttér. Mindig kérdezz, nézz utána, és csak olyan helyről vegyél kiskutyát, ahol a minőség fontosabb, mint a divatos színezet.

"Az emberek rosszul teszik, ha csak úgy hirtelenében gondolnak egyet, és kutyát vásárolnak, fölösleges akár csak kutyát tartania, hiszen a kutya nem csak afféle ösztöneire, vagy, mit tudom én, mire hallgató oktalan állat."

/Alfonz Bednár/