Baloo története 4. rész

Hol is tartottam? Mire a sztori végére értem elment a lángja belőle picit, elfogadtam a helyzetet olyannak, amilyen és igyekszem előrefelé tekinteni és a megoldásokra koncentrálni. Elfogadtam, hogy nekünk ez a feladat jutott és azóta meg is birkóztunk vele. Na, de mi is az a feladat? Bicegés, hát igen, minden nagytestű kutya gazdájának rémálma, de néha bizony becsúszik az ilyen, ha akarjuk, ha nem.

A sántikálás hetek alatt sem múlt, emiatt további vizsgálatok, röntgen volt szükséges, ez az egyetlen mód arra, hogy felfedjük a problémát. Rögtön látszott, a doki sem volt kíméletes (nem is vártam!), sajnos mindkét könyöke diszpláziás, műteni kell. Oké, rendben, értem. Akkor most leülök egy csendes sarokba és elgondolkodom, hogy merre és hogyan tovább.

Elindult a kérdezősködés, információ gyűjtés, hogy akkor kihez érdemes menni, hiszen Pécsett senki nem végez ilyen típusú műtéteket. Kerestem, kutattam, kb. minden cikket elolvastam, beszéltem közeli és kevésbé közeli barátokkal, ismerősökkel, tenyésztőkkel, sőt még az egyesületünk az MLRE vezetőjével is, aki sok éve tenyésztő és nagy tapasztalattal és kapcsolati hálóval rendelkezik. Volt olyan vásárlóm is, aki hasonló problémákkal küzd, ő is ajánlott orvost, persze Budapesten, de az a legkevesebb, hogy kell utazni valamennyit emiatt.

Aztán ahogy gyűjtöttem az infókat, egyre többször egy bizonyos név került a szemem elé, a cikkekben, ajánlások által; a megkérdezettek nagy többsége őt ajánlotta: Gordiosz Klinika, Dr Diószegi Zoltán.

Elküldtem a röntgenfelvételeket, kértem szakvéleményt. Másnap jött is a telefon, sajnos nagyon rossz állapotban van mindkét könyök, mielőbbi artroszkópos műtét javasolt, az ulna csont elvágásával kiegészítve. Egyszerre mindkét láb! Idézem: „ez azért jó, mert így lesz pár rossz napja a kutyinak, viszont utána lehet virgonckodni…” Azonnal megmondta azt is, hogy „mennyibe fáj” ez nekem, de nem szeretném, ha ez a történet a pénzről szólna! A doki korrekt volt, egyértelmű és tárgyilagos, emellett végtelenül higgadt. Nem kampányolt azért sem, hogy ő végezze a műtétet. Semmi „sweet talk”, semmi mellébeszélés. Ez máris szimpatikus volt nekem.

Másnap hívtam is a rendelőt időpont miatt, amit kb. 3 héttel későbbre meg is kaptunk. Ilyenkor jön(ne) a lelki felkészülés időszaka a műtétig, hacsak nem hívnak vissza pár nappal később, hogy jöhetsz két héttel előbb is, mert megüresedett egy időpont.

Ajjaj, zabszem azon a bizonyos helyen…hát akkor jól van, essünk neki… 😀

Felmentünk. Dr Botond Ádám fogadott minket, aki hihetetlen szaktudással, alázattal és empátiával kezelte az egész helyzetet. Azóta is hozzá járunk, bár szerencsére ritkán kell csak egy-egy hyaluron szurira menni. Megvolt a műtét, mindkét könyök egyszerre. És ha hiszitek, ha nem, Baloo a saját lábán jött ki a kezelőből. Persze kótyagos volt a feje az altatástól, viszont menni csak azért nem tudott normálisan, mert be volt kötve tokától bokáig, hogy el ne mozduljon az elvágott ulna csont. Cuki volt még kissé „részegen”, nagyon örült, amikor végre meglátott. Aztán autóba be, irány haza Pécsre.

Az első éjszakát minimális alvással vészeltük át, kb. 2 óránként felébredt és hangosan sírt. Ilyenkor mindig odamentem hozzá, megnyugtattam, megfordítottam a másik oldalára és aludt is tovább. Hihetetlenek a kutyák, olyan sebességgel gyógyulnak, amit ember nem tud lekövetni. Egy embernek egy ekkora szabású műtétcsomag legalább fél és gyógyulást és rehabilitációt hagy maga után, ezzel szemben Balooról a műtét utáni 2-ik napon le kellett szedni a kötést és el kellett kezdeni finoman mozgatni.

Végig izgultuk a 8 hetet, amire az az ulna teljesen összeforrt. Semmi bandázás, csak póráz séta, az is csak lassan és fokozatosan emelve az adagot. Féltettem, nehogy amiatt legyen maradandó sántikálás, mert én rontok el valamit. A legnehezebb rész nem is a műtét és az előtte lévő felkészülés, sokkal inkább az utána következő időszak.

Persze bennem még hetekig fortyogott az egész helyzet, mindent át kellett gondolnom, terveket elengedni és megtalálni, hogy akkor merre is van az előre.

Nem titok, Baloot tenyésztési szándékkal vettem, amúgy nem hozattam volna külföldről kutyát, hiszen van nagyon sok jó nevű tenyésztő itthon is. Természetesen ennek a „karriernek” itt vége is szakadt, nem lenne etikus ilyen genetikai adottságokkal tenyésztésbe vonni a kutyát. Őszintén? Kár érte! Mert ezt leszámítva egy nagyon jó adottságokkal rendelkező kutyát kaptam. Értelmes, gyors észjárású, kiváló apportos, vízimádó, kiváló mozgású és testlakatú kutya, aki emellett még ragaszkodó és nagyon kedves is.

Sok mindenre kell figyelni vele kapcsolatban a jövőben, megfelelő és egyenletes terhelés, jó minőségű étel, ízületvédők folyamatosan, és a megfelelő testsúly.

Kicsit lerövidítettem a sztori végét, mert ezt ez egész történetet szeretném túl hosszúra nyújtani ez az egészet, hiszen azóta beállt az életünk egy egészséges ritmusra. Kis odafigyeléssel viszonylag problémamentesen éli Baloo azóta az életét.

Nem azért írtam le, hogy bárkit is szidjak, aki ebben a sztoriban bármilyen részt is vállalt, sokkal inkább azért, hogy az új gazdiknak adjak felvilágosítást erről a betegségről. Mert sajnos a Labrador (és még több más fajta is) diszpláziával erősen terhelt, egyszerűen benne van a fajtában világszinten. A szűrések, vizsgálatok, valamint a tudatos és szelektív tenyésztés segítenek abban, hogy ezzel minél kevesebben találkozzatok, de azért tudjatok róla, hogy a probléma létezik. El kell mondanom azt is, hogy a magyarországi tenyésztők nagy része ilyen probléma esetén helyt áll, ahogy tud segít.

Amire koncentrálok: van két csodálatos Labrador kutyám, akikkel bárhová el tudok menni legyen az vízpart, erdő vagy épp a belváros, de még egy Plázába is be tudok menni velük anélkül, hogy bármilyen problémát okoznának.

Végülis, valóra vált egy álom, nincs okom panaszra, a többi meg csak háttérzaj…

Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Dr Diószegi Zoltánnak és a Gordiosz Klinika minden munkatársának a kedves hozzá állást, profizmust, szakértelmet és azt az empátiát, amivel a problémát kezelték, megoldották.

Külön szeretném megköszönni Dr Botond Ádámnak, hogy a műtétet elvégezte és az utókezelések alkalmával mindig a már megszokott szakértelemmel és empátiával fordul felénk, egyszerűen kalapom emelem és meghajolok az ilyen tudás előtt! <3

"A kutyák olyanok, mint a gyerekek: figyelem és szeretet kell nekik. De többet adnak, mint kapnak, nem úgy, mint néhány kétlábú teremtmény."

/Barbara Parker/