Baloo története 3. rész

…ma elég korán keltünk, Baloonak valami ugatnivalója akadt hajnali fél 6-kor, ami azért kicsit fájdalmas volt így vasárnap reggel... 😀

Na, de sebaj, kávé bekészít, kutyák megetet, aztán irány a terasz, mert ma kicsit végre hűvösebb van. Kávézás közben jött a gondolat, hogy máris folytassam a sztorinkat, így legalább hamarabb eljutunk a végére.

Szóval Baloo jött, látott, győzött, azonnal belopta magát a szívünkbe. A Brunoéba kicsit nehezebben, de ott is jól alakultak a dolgok. Szépen evett, cseperedett, dobta le a kilókat és annyira cuki volt, hogy mindenki a környéken megszerette, hirtelen mindenkinek elkezdtek a fekete labik tetszeni. *

Baloo természete persze teljesen más, mint a Brunoé, de ez így van rendjén. Sokkal aktívabb, minden is érdekli. Őt már a kezdetektől másképp tanítottam, a sípot rögtön bevezettük, ami nagyban megkönnyíti pl. a behívást. Reagál is rá szépen, jó agya van, gyorsan tanul. Brunotól megtanulta a lakásban viselkedés szabályait, néhány kivételtől eltekintve, nem is igazán kellett keménykedni vele. Mindent megfigyel, igyekszik alkalmazkodni, megfelelni.

Mikor jött az érzés, hogy #kellegyfeketeis el sem tudtam képzelni, hogy hogyan is kell két kutyát szeretni, hiszen a Bruno eddig mindent vitt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen egyszerű, hiszen nem lehet nem szeretni. Ettől még Bruno az a Bruno, ahogy ezt angolul mondják: "my souldog", Baloo külön kis rekeszt alakított ki magának a szívünkben. Amikor megkérdezi valaki, hogy melyiket szeretem jobban, egyszerűen visszautasítom a kérdést...

Teltek múltak a hetek, cseperedtünk szépen, aztán egy idő után észrevettem, hogy nem szimmetrikus a mozgása, kicsit mintha bicegne az egyik mellső lábára. Természetesen doki megnézte és megállapította, hogy csonthártyagyulladás a gyors növekedés miatt. Brunonál nem tapasztaltam ilyet, de az orvosunk mondta, hogy ez várható volt sajnos, a gyors növekedésnél előfordul az ilyen.

Gyógyszer, pihentetés, nincs birkózás, nincsenek nagy rohangászások a futin a többiekkel. Ez persze nem volt egyszerű, szegény "gyerek" sok mindenből kimaradt, de gyógyulás a lényeg.

Egy hét alatt el is múlt a bicegés, úgy nézett ki teljesen rendbe is jött. Vagyis akkor még azt hittem…

…folyt. köv.

* Ancsi barátnőm anno azt mondta, hogy kivárja azt a kb. két évet, de neki a Balootól kell egy fekete kölyök. Hát, teljesen megértem. Viszont mivel Baloonak nem lett és nem is lesz kölyke, így Bono lett a szerencsés, aki bekerült a kis "családunkba". Ő és nagytesója Füge a golden retriever sokszor szerepelnek a videóinkban, hiszen rendszeresen bandázunk együtt a 4 kutyával.

"A kutyák azért teszik, amit tesznek, hogy örömet okozzanak nekünk vagy megvédjenek bennünket. Mást nem tudnak. És mi ugyanezzel tartozunk nekik."

/Robert Crais/