Baloo története 1. rész

Bruno történetét már sokan ismeritek, szerettem volna Baloo-ról, a fekete labiról is mesélni Nektek.

Sosem gondoltam, hogy lesz egy második kutyám is, de ahogy egyre inkább beleástam magam a fajta megismerésébe, egyre jobban vágytam arra, hogy ez a fajta lojalitás, szeretet és hűség többszörösen legyen jelen az életemben. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a Brunoval töltött tréningek alkalmával sokszor találkoztam fekete labikkal, gazdikkal, akiknek több kutyjuk is volt, és ezek a tapasztalatok méginkább megerősítették bennem, hogy kell belőle mégegy. Aztán addig "hashtaggeltem", hogy #kellegyfeketeis, amíg egyszer csak az „Őrült labis spinék” jöttek egy képpel, hogy megtalálták a nekem való kutyát. 😀

Két különböző színnel megjelölt (kék és zöld nyakörv) fekete labrador kölyök közül lehetett választani és mindkettő annyira szép volt, hogy higgyétek el, ez nem volt annyira egyszerű. Hosszas szervezés és levelezés után, 2021.02.19-én 4 hónaposan megérkezett hozzánk a fekete angyalka, aki a Dzsungel könyve medvéjéről kapta a nevét. Persze flancosan, angolosan írva: Baloo.

Messziről jött, sokat utazott, hogy velünk lehessen. Az első pillanattól kezdve kapcsolódtunk, éreztem, hogy ő is az én kutyám, hozzám tartozik.

Bruno az első napokban még azt gondolta, "jaj, de cuki kiskutya, ez az enyém?" Aztán pár nap múlva miután szembesült vele, hogy marad is, na akkor jött és „nemá’ ez itt is marad?” fejjel nézett rám, volt egy kis sértődés, félrevonulás, féltékenység, de ez hamar átcsapott testvéri szeretetbe. Kifejezetten jót tett neki, hogy nincs egyedül, a lehetősége most is megvan, hogy elvonuljon.

Baloo nagyon okos, nagy erővel és alázattal igyekezett beilleszkedni, hamar megtanulta mi a napi menetrend, mik azok a keretek, amikhez alkalmazkodni kell. A szobatisztasággal egyáltalán nem volt gond, hiszen már nem volt annyira kicsi, a rendszeres és gyakori sétáknak köszönhetően ezen is hamar túlléptünk.

Már 5 éve van velünk, azóta sok minden történt, amit megosztanék Veletek, van benne sok olyan esemény is, ami talán tanulságul szolgál a jövőbeni labigazdiknak. Leginkább ez motivált arra, hogy elmondjam, mi is történt/történik velünk és, hogy minden baj ellenére megtaláltuk az utat előre és lehet teljes életet élni egy dp-s kutyával is.

Igyekszem rövidre fogni egy-egy részt, hogy nehogy unalmas legyen Nektek, de persze nem is kötelező olvasni... 😉 

"Vitathatatlan tény, hogy a kutyáktól mindig minden jobb lesz."

/Rachel Lynn Solomon/